Így nyáron egy rakás kaját frissítő savanyúval tolunk. Márpedig, ha nyár és savanyú, akkor kovászos uborka!

Ízlés és megszokás kérdése, hogyan vagdossuk (szurkáljuk villával?) be az uborkát, de minden kétség felett áll, hogy be kell vagdosni, mert a lé így alaposan át tudja járni.¹ Az is vita tárgya Lehet, mivel erjesszük az uborkát. Kenyérrel, krumplival, hozzáadott meggy levéllel is operálhatunk. Akárhogy is készül, a só, fokhagyma és felmagzott kapor elengedhetetlen.

Nálunk úgy szokás, hogy az uborkát mindkét végéről, egymásra merőleges irányban vágjuk. Alulra rakjuk az öreg kaporból kötött csokrot, rá az uborkát, minden szintre két, három gerezd fokhagymát, így rétegezve megtöltjük az öt literes palackot, tetejére egy vastag karéj kenyér, vagy egy zsemle. Végül műanyag koronggal, vagy hurkapálcával, vagy akármivel ami épp van, de az egészet le kell szorítani, hogy majd a lé teljesen el tudja lepni. 

Az 5-6 [ UPDATE! inkább 3-4 ]² százalékos sólevet felforraljuk, langyosra visszahűtjük és ezzel bőségesen nyakon öntjük. Az üveg szájára húzhatunk tiszta nejlonharisnyát, tüllkendőt, konyharuhát, de ettől függetlenül egy tányérral is lefedjük. Az nem baj, ha a lé kiforr, mert időnként úgy is rá kell tölteni.

Amikor rátöltünk, azt is ellenőrizni szoktuk, hogy a kenyér alatt ne gyűljön fel légbuborék, és a lé mindent lepjen el teljesen. Apropó, a kenyeret, zsemlét hálóba tesszük, így egyszerűbb kivenni a végén. Két nap, akár három is kell az éréshez, ahogy az időjárás engedi. Akkor kész, ha az uborkák színe mindenhol megváltozott, elvesztette a kezdeti friss zöldet és kissé megsárgult. Nem feltétlen kell tűző napra tenni, inkább az egyenletes hőmérsékletre van szükség a megfelelő erjedéshez. Nem jó, ha túlmelegszik, de az sem, ha meghűl. Ha leáll az erjedés, akkor csak löttyedt sós uborkánk lesz.

Amikor elkészül a kovászos uborkánk, akkor ehetjük magában, savanyúságként, de ihatjuk a levét és készíthetünk belőle egy remek frissítő levest is, amit a legnagyobb kánikulában is élvezetes fogyasztani. Ráadásul igazi pikk pakk munka. 

Kell hozzá három-négy uborka (+1 feltétnek), egy bögre uborkalé, egy pohár kefir vagy joghurt, két jégkocka, kis csokor friss kapor. Leturmixoljuk az uborkát, a levét a jeget és a joghurtot, majd kitálaljuk. A tányért megdíszítjük a félretett uborkából vágott kockákkal vagy szeletekkel és megszórjuk aprított kaporral. Ha véletlenül akadna, akkor apróra vágott szalonnapörcöt is hinthetünk rá.

Hardcore koviubi fanok a levével korhely ételeket savanyíthatnak, ihatják vízzel vagy szódával felengedve, de azzal sem toljuk túl (?) a koviubi faktort, ha a száraz borunkat (olaszrizling) bolondítjuk meg Ujházi módra egy korty erjesztett uborkalével. Meg kell mondjam, ez utóbbit még nem mertem  kipróbálni...

Egészségünkre!