Repüljünk vissza az őskor végére, mítoszaink korába. Fehér ló fia? Vasgyúró, Fanyűvő, Kőmorzsoló? A három koma mind elbukott, amikor a koponyányi monyok meglátogatta. A hasukról ette meg a, na mit? Na?

OKé, közelítsük meg máshonnan. Mindenféle új magvak (quinoa, chia) vannak a köztudatban, pedig van egy, amit már vagy tízezer éve fogyasztunk, és legalább hatezer éve termesztünk is, ez a köles. Hát persze, hogy a Fehér ló fia mondában is köleskását főztek! Talán nem pont így, de ki tudja!?

Mondok még valamit, gluténérzékenyek is fenntartás nélkül fogyaszthatják a kölest, mert nem tartalmaz glutént! Azért arra érdemes figyelni, hogy a csomagoláson fel van-e tüntetve a garantált szennyeződésmentesség. 

Elkészíthetjük "mindenmentesen" is (ostoba egy szóösszetétel - ami minden mentes, abban semmi nincs!). Valamit azért mégiscsak adjunk hozzá!

• kölesmag - 20 dkg
• tej (vagy mag italok) - 1 liter
• cukor (vagy méz) -5 ek
• kókusztej vagy tejszín - 400 ml (egy konzerv)
• só - egy nagy csipet
• őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg - egy-egy nagy csipet
• citrom reszelt héja - egy darabról
• aszalt gyümölcs - összesen három marék

A kölest átöblítjük hideg vízben, majd a forrásban lévő, beízesített tejhez öntjük és visszaforrástól 15-20 percig, sűrű kevergetés mellett főzzük. Háromnegyed készen levesszük a tűzről és lefedve, már csak a maradék hőben párolva várjuk ki, hogy minden szem kellően megpuhuljon.

Végül hozzá adjuk az enyhén megaprított aszalt gyümölcsöt és a kókusztejet. Jó elkeverjük és azon mód hozzá is látunk. Ki is hűthetjük, de frissen az igazi!