Az úgy kezdődött, hogy vettünk egy nagy adag sütnivaló csabai koktél kolbászt. Készítettünk egy savanyúkáposzta ágyat, megszórva pirospaprikával, köménymaggal, borssal, csilivel, rá hagyma, fokhagyma és tejföl. Erre szórtam egy réteg cikkekre vágott krumplit, arra kis olaj, só, őrölt bors, majd a tetejére a kolbászkák. 

Alufóliával lefedve párolódás, majd megdöbbenés, mert egyrészt rengeteg lett a leve, annak ellenére, hogy a káposztát kinyomkodtam. Másrészt meg azért, mert az alufólia rásült a kolbászokra. Mivel nem szeretnénk Herr Alzheimert koraöregségünkre vendégül látni, ezt alaposan eltáűvolítottuk, azaz esztibeszti leszedegette. 

Aztán arra sem voltunk felkészülve, hogy az egy órás párolás után a krumplik még teljesen nyersek maradnak. Pedig nem volna jó előfőzött krumplit használni. Arra gondoltam, hogy alul a káposzta felveszi a lecsorgó leveket, amiben jól megfő, felette a gőzben puhul a krumpli, majd a végén eltávolítva az alufóliát, a kolbászkák is jól átsülnek.

Most tovább párolódik a cucc a sütőben, pedig már ideje volna az ebédnek. Lassan vacsoraidő, ez meg még félig nyers. Hát nagyon kíváncsi vagyok mi sül ki belőle a végén. Azt hiszem, hogy a folyamatot még át kell gondolni egy kicsit, de elvileg jónak kellene lennie.

UPDATE:

Bár nagyon sokáig készült, végül mégis csak megérte kivárni. Valószínűleg a táborin mennyiségek miatt kellett ennyit várakozni rá. Volt benne egy kiló káposzta, ugyan annyi koktél kolbász, másfél kiló krumpli... Ésszerűbb adaggal nyilván gyorsabban lett volna kész.