Ma teljesen hagyományos vasárnapi ebéd volt. Tegnapról egy kis gombócos krumplileves, hozzá rántotthús és krumplipüré, desszertnek bukta. A menü vasárnapi, pünkösd hétfőre ippeg megfelel!

Kérem az úgy volt, hogy Eszter napon kedveském felmentést kapott a konyha alól. Vagy is a főzésből mentesítettem ma. Lett ma rántotthúst, krumplipürét és most gyártom a buktát.

Fura, de még soha nem csináltam rántotthúst elejétől a végéig. vagy paníroztam, vagy sütöttem. Most meg ráadásul közben keletkezett a pürét is, ami a végére leginkább egy csiríz állagú és küllemű ragacsos kenőccsé vált. Az lehet ennek az oka, hogy az öt féle krumpliból három igazából nem volt alkalmas a püré készítésére. Túl lisztesek voltak...

Ez persze nem vette kedvemet, az ize jó lett. Egyébként vajjal keverem ki és tejjel simítom el a végén. Ha csicsázni akartam volna, akkor pici szerecsendiót reszeltem volna rá, de most nem volt kedvem hozzá.

A húst egyébiránt úgy készítem elő a panírozáshoz, hogy zúzott fokhagymát keverek el olajjal, sóval és frissen őrölt borssal. A szeleteket megcsapkodom picit, de tényleg csak nagyon finoman. Majd mindkét oldalukat bekenem a fűszeres olajjal és egymásra teszem őket pár percre. A panír most a hagyományos liszt, tojás, morzsa trió volt. Aztán közepes lángon lassan sütöm pirosra mindkét oldalát.

Ezekben a percekben kel amúgy a bukta tészta. Már túl vagyok a begyúráson élesztővel, tojássárgával, porcukorral, sóval és vajjal. Ez az utóbbi egen gusztustalan egy mesterség. Mint ha csúszós, friss birkabogyókat masszíroznék. A kelesztés alatt épp egy bejegyzésnyi időm van, aztán mehetek megformázni a finom sütiket. Abban azért biztos vagyok, hogy túl gyakran nem fogok buktát sütni...

Képek majd ha kész lesznek a batyuk...