Az úgy kezdődött, tegnap volt a szülinapom. Kedvesén kínaiban (wang mester konyhája) voltunk, enyémre meg a mezcal mexicoi jutott.

Mezcal étterem Budapest IX. Tompa utca 14.

Pár perccel a foglalás ideje előtt már ott voltunk, de ez nem jelentett problémát, leültünk az asztalunkhoz. Fél hatra érkeztünk. Jelentős tumultus nem volt, ellenben kongott az ürességtől az étterem. A teraszon ültek két asztalnál, bent pedig senki. Nem sokkal utánunk jött egy turista pár.

Végignéztük az étlapot, válogattunk, ígéretesnek tűntek a nevek! Előételt olyat kértünk, ami kettőnknek is elég volt. Nem spoor, csak ki tudja milyen lesz...

Mezcal sör, Quetzalcoatl kedvence, Fajita, Tikal, Bownie. Nem akartuk túlzásba vinni. Jópofa kosárkában kaptuk a tortilla chipset, ötféle díppel mellékelve. Kettő finom volt, három meg bolti konzerv, amit a polcról le lehet emelni a tortillachipsek mellől. Ha mégis ott készült, akkor sikerült épp azt az ízhatást elérni, különösen a sajtos esetében. A chips mindenesetre finom volt, ez is valami.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem az étlapot néztem, hanem kérdeztem. A megbeszélés alapján fél liter mezcal sör négy deci soproni volt saját poharában, aminek száját sóba mártották és egy apró gerezd lime hetykén rátűzve. Meglepő volt a sós sör, a következő pohárnál anélkül  kértem. 

Megkaptuk a főételeket. Kedvesnek  (fajita) egy tányéron lágy tortilla, quacamole, babpüré, egy evőkanál rizs, meg még valamik, de nem emlékszem már rá. A hús külön érkezett apró vas serpenyőben, még sistergett, amikor kihozták, viszont nem volt benne fél csirkemell. Látszatra és szagra jó, talán kicsit sótlan. A köret és hús aránya izgalmas a köret javára.

Nekem (tikal) egy látszatra megnyerő méretű tányérra bőven halmozott dolog érkezett. Sajnos nagyrészt a köretnek adott részeges bab volt benne uralkodó. Azt egy jégsaláta levélre tálalták, de ez csak alapos turkálás után derült ki. A hús nálam is csak mutatóban volt jelen, viszont kaptam két vékonyra szeletelt, de hatalmas nyers padlizsánt dísznek a szokásos petrezselyemhintés mellé. A bab jóformán megmaradt, mire a húsi végére értem. Mivel kedves még nem végzett a maga köretével, én is piszkálgattam egy ideig a sajátomat.

Én újabb majdnem mezcal sört (só nélkül, csak lime) kértem, kedves pedig valami édesre vágyott. Valamire, amit nem nagyon lehet elrontani. A browniera esett a választása.

A nagyméretű tányér közepén egy 3*3as rubik kocka méretű süti, az bőségesen nyakon öntve a (csoki)mártásnak szánt sziruppal, két kupacka fagyi meg két kupac tejszín. Ránézésre inkább hasonlított egy somlóira. Legalább is én ilyen browniet még nem láttam sehol. Ami kezdetben csoki öntetnek tűnt, az érzetre síma kakaópor és kristálycukor volt, kis vízzel hanyagul kikeverve. A fagyi meg wienetta... Nesze neked desszert. Mert az rendben van, hogy édes, de wienetta meg kristálycukor ropogósan?

Az étterem weboldalán található reklám brownie némileg eltér attól, amit mi kaptunk. Nem tudom, hogy csak küllemében, vagy tartalmában is?

Ezt visszaküldtük, ehetetlenül édes volt. A pincér kifejezetten intenzíven védte a brawnie kreációt: Szerintem nem kellett volna. Állítólag a szósz kakaóbabos lindt csokiból készült. Két dolog lehet. Vagy a szerintünk feltételezett kakaópor cukorral kikeverve -akkor érthető az íz és az állag, vagy tényleg lindt csoki -ebben az esetben a szakácsnak pályát kellene módosítania. Mellesleg a mártás legalább egy nagy tábla lindt csokit tartalmazna a mennyisége alapján, ami az ezer forintos árba sem férne bele.

Az csak hab a tortán, hogy a jelzett wifi is inkább csak vicc. Meg szerettem volna nézni az e-mailjeimet, de nem találtam jelet. Vagy találtam, de megszakadt a művelet közben. Rákérdeztem hogy is van ez. A pincér újfent intenzív magyarázkodásba kezdett, szerintem megint csak feleslegesen akarta bizonygatni, hogy van, ha az amúgy ilyen téren jól működő telefonom szerint meg nem volt jel.

Összességében az élmény a jobb ha elmegy (katasztrófális, tragikus) kategóriába sorolhatóra sikeredett. Még akkor is, ha a végösszegnél kárpótlásul kedvezményt kaptunk. Külön öröm volt, hogy az unalmas babpiszkálgatás közben sikerült egy magát megöngyilkolni készülő paradicsomos babszemmel leennem az ingem. Mehettem haza a remek alkalmi kitűzővel a mellemen.

Ha nem is a pottyantós incidens miatt de az biztos, hogy ide nem megyünk vissza.