Tegnap a rendes piacolás alkalmával olyat láttunk, amit még nem. kerestem már, de nem volt egyik kofánál sem. Még a nyáron láttunk a város határában egy tangazdaságot, tegnap meg a piacon találkoztunk is velük. És láss csudát, volt paszternák -de akkora, mint az alkarom.

Azon kívül nem sokat tudok erről a méltatlanul mellőzött gyökérzöldségről, hogy levesbe kiváló. Kutakodván azt találtam, hogy Európában őshonos és a krumpli megjelenése előtt a csicsókával együtt, a legelterjedtebb zöldségfélének számított. Ránézésre olyan, mint egy megtermett gyökér (fehér répa), de annál sokkal illatosabb és ízletesebb. Ez tegnap a valóságban is kiderült számomra. A paszternákot egyéb neveken is ismerik Kárpáthaza szerte. olaszrépának, vagy édesgyökérnek is mondják.

Hozzáértők állítják, hogy ismereteimmel ellentétben nem a húsleves a fő felhasználási területe, sőt ott mérsékelt lelkesedéssel ajánlatos használni, mert édes íze igencsak félre viheti a jól megszokott levesünk végeredményét. Ellenben lehet sütni bő olajban csak úgy magában, mint a hasábburgonyát vagy bundázva, lehet sütni tepsiben, vagy más gyökérzöldségekkel összefőzni, párolni víz fölött és vajban. Akár szárazra sült tallér (chips) is készülhet belőle. Angolszász vidéken édességet is készítenek belőle.

Mi rántott csirkecomb filé mellé készítettünk belőle tepsis sült zöldséget. Három nagyobbacska paszternákot és súlyban hasonló mennyiségű sárgarépát vágtam cövekre és egyengettem el a tepsiben. Megöntöttem napraforgó és oliva olajjal. sóztam és frissen őröltem rá borsot. Nagyjából 50 percet töltött a sütőben 150-160 fokon. Ezalatt ropogós külsőt és hihetetlenül ízes, krémes belsőt kapott a paszternák, hasonlóképp a répa is.