Előző nap a csirke felső combját csíkokra vágom, bepácolom mustár, tejföl, csipet só és fűszerek keverékébe (kakukkfű, bors, kömény, chili). A pác annyi legyen, hogy jó vastagon bevonja a húst. Egyébként úgy készítem, hogy a keverőtálba, a húsra kanalazom a tejfölt, rá annyi mustárt, amennyit épp gondolok (a magosat szeretem), sózom és fűszerezem, végül az egészet jól összemasszírozom. Lefóliázom és a hűtőben érlelem egy napig.

Kisebb lábasban olíva olajat forrósítok fel (nem kell sok, csak hogy ne legyen száraz az edény alja), majd a husit a mustáros tejföllel együtt beleteszem, pici vizet öntök rá, aztán közepes lángon, fedő alatt párolom, amíg át nem fő. Úgy ellenőrzöm, hogy kiveszek egy nagyobbacska darabot és ketté vágom.

A csirkét véletlenül se készítsük angolosan! A nálam okosabbak azt mondják, hogy a baromfi készítésénél a megfelelő hőkezelés nélkül komoly szalmonella fertőzést kockáztatunk.

Mire átfő a csirke, a tejföl kicsit meg fog túrósodni, csomósodni, de szép simára ki lehet keverni. Kevés liszttel besűrítem, megkóstolom, és ha valamit (fűszert, sót) hiányolok belőle, azt pótlom, aztán még egyet rottyantok rajta, most már folyamatos keverés mellett.

Rizzsel kínálom. Mondanám, hogy párolttal, de én inkább főzöm a rizst, mint a tésztát. legalább háromszoros, sós vízben kifőzöm és leszűröm, lecsepegtetem. Őszintén szólva, nekem nincs türelmem a dunsztoláshoz, és általában nem is sikerül jó állagúra. maradok a főzésnél -mea culpa.

Jó étvágyat!