Még a Balaton környékén találkoztam először azokkal a nagyméretű galambokkal,amiket korábban Pesten nem láttam. Szépek, de egyből az jutott eszembe, hogy micsoda hatalmasak, biztos finomak is, és ebben a tiszta környezetben élve semmiféle averzióm nem is volna velük kapcsolatban. Azóta már azt is tudom, hogy ezek az örvös galambok. Persze a képen épp nem az van :)

Jelen állás szerint, amennyiben a kedvesem cimborája elnyeri Szent Hubertusz, vagy Nimród, netán Fortuna kegyét, úgy csütörtök éjjel (vagy péntek reggel) a Tápió vidéke napraforgótábláit dézsmáló vadgalambok több kevesebb példányát konyhakész állapotba kell hoznunk. Ha a társaságból senki nem tart igényt a zsákmányra, akkor számíthatunk néhányra. Mi meg kaptunk az alkalmon és immár együtt reménykedünk a vadászok jó szerencséjében.

Ez most kicsit naturális lesz, az érzékenyebbek nyugodtan hagyják ki a bekezdést! A csirkével ellentétben a galambot nem kell forrázni, csak úgy frissiben ki kell tépkedni a tollait. A pihéktől a legegyszerűbben perzseléssel lehet megszabadulni. A melle csontját alul kicsit megemeljük és rá merőlegesen egy óvatos bemetszést ejtünk -így biztosan nem szúrjuk át a beleit. A rést kitágítjuk és két ujjal benyúlva kihúzzuk a beleket és belsőségeket. Kivágjuk a kloáka környékét (végbél), megtisztítjuk a hasüreget, levágjuk a szárnyvégeket, lábát, fejét és kész is. A szárnya végét, ha van kedvünk bajlódni vele, akkor meg is tisztíthatjuk és az is maradhat, de én a lábát biztosan levágom. Van, aki, mint a csirkénél, csak a körmeit vágja le, de az nekem kevés. Bár ezek nem szarban taposó városi galambok, de azért mégis. A fejét csak azért a legvégén távolítom el, mert futurisztikus élmény, amikor az élettelen madár nyakán keresztül böffen kifelé a begye tartalma. Jobb az ilyen élményt elkerülni. 

Tisztítás után jól látszanak a sörét ütötte sebek, amelyekből csipesszel eltávolít(hat)juk az ólmot. Innentől több módon is bánhatunk a madarunkkal. Feldarabolhatjuk, vagy használhatjuk egészben is, de azt is megtehetjük, hogy az egészben hagyott testről a melle húsát (bőrével, vagy anélkül) lefejtjük. Az aprólékából (vagy az egészben hagyott galambból) levest főzhetünk, mellét pedig a legkülönfélébb módokon készíthetjük el. Süthetjük fűszeres vajban, vagy érlelhetjük pácban, mielőtt pástétomot készítenénk belőle. Akár azt is tehetjük, hogy a levesben megfőtt egész galambot végül megsütjük, és külön fogásként szervírozzuk.

Íme két recept a netről, de még böngészem a könyveimet is, hátha valami érdekesre bukkanok bennük.

Galambpástétom recept

• 2 vadgalamb
• 15 dkg kenőmájas
• 2 dl vörösbor
• 50 dkg sertéshús
• 1 zsemle
• 2 dl húslé aszpik
• 8 dkg szalonnacsík
• 2 kk. petrezselyemzöld
• 1 kk. kakukkfű
• só, bors

A madarak bőrét lehúzzuk, majd kicsontozzuk. A borba belekeverjük a fűszereket, majd a madarakat egy napig érleljük benne. Utána a sertéshússal együtt finomra daráljuk. A zsemlét beáztatjuk a húslébe, kinyomkodjuk, majd a húshoz adjuk.

A szalonnacsíkokat egy tűzálló tál aljába terítjük, és rárétegezzük a húst és a kenőmájast. Végül befedjük a galamb bőrével. Lefedjük, és 1 órát pároljuk. Amikor kihűlt, rálocsoljuk a langyos aszpikot, és petrezselymet szórunk a tetejére. Hűtőbe tesszük, majd ha az aszpik megdermedt, tálaljuk.

avagy gyenge, falusi galambleves beteglátogatásra

Hozzávalók 4 főre

• 4 galamb
• 200 g sárgarépa
• 100 g fehérrépa
• 100 g zeller
• 20 g vaj
• 50 g sampinyongomba
• 50 g burgonya
• 1 csomó petrezselyemzöld
• 30 g vöröshagyma finommetélt csíktészta (20 g személyenként)
• só, szemes bors, sáfrányos szeklice, rozmaringág

Elkészítés: A megtisztított galambokat láng felett perzseljük át. Így a kezdődő kis tollpihéket könnyedén eltávolíthatjuk. Ezután jól megmossuk, a kis lábacskákat rajta hagyjuk, de a karmait levágjuk. Gondosan megnézzük, hogy begy, nyelőcső ne maradjon benne. Hideg vízben feltesszük főni. Ha felforr, lehabozzuk, majd a sárgarépa felével és a többi - hasábra vágott - zöldséggel, egész gombával, kis egész burgonyával, héjas vöröshagymával bezöldségeljük, a fűszerekkel beízesítjük. A maradék sárgarépát lereszeljük, kevés vajon átpirítjuk, és a levesünkből vett egy merőkanálnyi lében kiforraljuk, majd a leveshez hozzászűrjük. Így a leves gyönyörű aranysárga lesz, és nem lesz zsíros. A sáfrány vagy a vöröshagyma héja is ezt a célt szolgálja. Szép lassú, gyöngyöző forrással készre főzzük ezt a rendkívül finom levest. Tálaláskor a galambokat - nagyságtól függően - félbe vagy negyedekre vágjuk.A levesestálba hasábzöldségeket teszünk, mellérakjuk a házi kifőtt finommetéltet, és rászűrjük az aranysárga, kristálytiszta galamblevest, májat, belsőségeket, és finomra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk.

Kicsit előre szaladtam, én már fejben meg is ettem a sok finomságot, a srácok pedig csak holnap mennek vadászni. Szóval korai az öröm, de talán nem probléma, ha előre készülök a madárinvázió megoldására -hátha mégis lesz! :)