Minap olvastam a blogajánlóban a csíráztatásról. Eddig azért nem álltam neki, mert úgy tudtam, hogy ez egy macerás dolog, kütyük kellenek hozzá, a magok pedig drágák. Mondjuk utóbbiban nem tévedtem sokat, de azért egész jó áron is lehet találni, ráadásul magyar terméket. Ez nekem fontos, mert ha már boltban veszek valamit, legalább magyartól vegyem.

Szóval be is szereztük a magvakat és elkészítettem a csíráztató alkalmatosságot is. A szappanozás miatt gyűjtöm a mindenféle gyümölcsös, zöldséges műanyag tálcákat, dobozokat. Találtam is a szertáramban megfelelőt. Kettőnek az alját kilukasztgattam, másik kettő pedig alátétnek.

Ezek a tálcák egyébként bolti leveszöldséget tartalmaztak, mielőtt csíráztatóvá nemesedtek volna. Úgy válogattam a tálcákat, hogy a az ép aljú legnagyobba akár egyszerre is a másik két, lyukas aljú tálca férjen bele. A lyukakat egy tönkrement, fél kisollót felmelegítve, azzal meg a tálcákat átbökdösve készítettem. Így az alkalmatosság gyakorlatilag nulla forintból megvan. Aki óckodik az ilyen sufnitunning megoldásoktól, annak javaslom a bioboltokban megvásárolható mindenféle csíráztató tálat (ezerkettőszáztól határ a csillagos ég).

A magok tasakján rajta van a kezelési útmutató, mindenben azt kell (érdemes) követni. Némelyiket áztatni kell, mást csak leöblíteni, az biztos, hogy egy állandó, kellemes, langyos környezet kedvez a csírázásnak leginkább, és arra is érdemes odafigyelni, hogy a magok ne legyenek nagyon vastagon, hogy ne rohadjanak, penészedjenek be.

Mi most egy adag retek csírát, meg egy adag zsázsa csírát fogunk hajtatni, ha a természet is úgy akarja :) A zsázsa mondjuk érdekes, mert összeragadt, alig lehetett szétteríteni a tál alján, a másikkal nem volt gond. Most az ablakpárkányba kerültek és várjuk a nagy csodát!