Történt egyszer, hogy elcsábultam a hentesnél egy jóféle pulykacomb iránt. Megvettem, mert mosolygós volt, de nem nagyon tudtam, mihez is kezdjek vele. Végül serpenyőbe került és megsütöttem. Azt nem állítom, hogy nem volt gusztusos és az íze is rendben volt, de az a rengeteg ín, amiről ugyan már a vásárláskor is "tudtam tudtam, csak nem sejtettem", nem igazán nyerte el a tetszésemet.

A pulykát egyébként sem kedvelem és ezen a tálaláskori trancsírozás sem sokat segített. A melle száraz, a combja inas, a szárnyán meg olyan vastag a bőr és sok rajta a zsír, hogy mást nem is érezni tőle a levesben, szóval nálam a pulyka nem bejövős.

Ennek ellenére megint vettem egy pulyka alsócombot, de most előbb trancsírozom, aztán készítem el. Legyünk túl a nagyján már az elején, hogy az étel elfogyasztása áldás és élvezet legyen.

Szóval ezt az újabb alsócombot most megnyúztam, kiidegeltem -az meg engem. Mivel jól felpaprikázott a sok idegesítő ín, ezért alaposan megpaprikáztam, majoránnával, borssal megszórtam és fél napra a hűtőbe vágtam. Amíg visszanyerem a "pulyókás" kedvem, addig a kockákra vágott hús is megízesedik kissé. Így is lett. Eddigre kikristályosodott a megoldás is, legyen belőle rizseshús!

Egy fej apróra vágott hagymát lepirítottam forró zsiradékon, arra répát szecskáztam, paradicsomot és paprikát, erőset is vágtam rá, fűszerpaprikával gazdagon meghintettem és mindezeket összerottyantottam. Végül, amikor a szaft zsírjára visszasült, rádobtam a húst is. Igyekeztem kissé megkapatni a külsejét, de elégetni nem akartam, ezért mielőtt még baj lett volna, egy korty vízzel felöntöttem és átkevergettem.

A rizseshús elvileg pergős valami, de én azt akarom, hogy kencés állagú ételt kapjak (nagymamám azt mondaná, kvaccs) , ezért már ekkor belemértem a rizst és annak kétszeres mennyiségével felöntöttem. Most fedő alatt rotyog, míg majdnem késznek ítélem. Néha beletúrok, le ne ragadjon, és kicsivel a vége előtt belekóstolok, hogy ellenőrizzem a sót -de egyebet már nem teszek vele, csak fedő alatt párolom. A vége felé a rizs mindenképp nagyon ragaszkodik a fezék aljához, ezért mielőtt leégne, egy lapos fakanállal "felsegítem" és a lábost dunsztba teszem, így fejezem be.

Aztán kupacolom és kovászos uborkával csúsztatva tolom az arcomba. Nem egy vendégváró fogás, de nekem így pont jó.