Hol volt, hol nem volt, egy alkalommal a felvidéken tértünk be valami út menti csárdába. Mit együnk? Sztrapacskát! Persze, hol máshol, mint a felvidéken! Naná, hogy volt egy kis zavar az űrben, mert arra felé a sztrapacska hagymás, káposztás nokedlit jelent (párdon: galuskát -miket beszélek: haluškyt). A mi sztrapacskánk meg lánykori nevén bryndzové halušky.

A sztrapacska amúgy a szlovák strapatý szóból ered, ami borzast jelent, egyébként pedig egy nyers, reszelt krumpliból készült nokedli, ami a krumpli szálaktól lesz borzas. Odaát, ahogy mondtam, a sztrapacska savanyú káposztás és húsos étel-mellesleg finom, érdemes azt is kipróbálni. Ez a bejegyzés viszont most a brindzás galuskáról szól.

Tehát lássunk hozzá! Először is felaprítunk egy darab (ízlés szerinti nagyságú) jóféle, húsos szalonnát és kiolvasztjuk a zsírját. A pörcöt tegyük félre, ezzel tálaljuk majd a sztrapacskát. Aztán lereszelünk egy nagy adag krumplit (pl 1 kg). Drágám leturmixolja a reszeléket, így a galuskának esélye sincs kócosnak lenni a végén. Kell még 2 tojás, ízlés szerint só, a pörcből kisült 2 evőkanál szalonna zsír, meg nagyjából 30-50 dkg liszt, amitől mindezek összedolgozása közben sűrű nokedli állagú lesz a tészta. Végül a nokedlit lobogó vízbe szaggatjuk és kifőzzük.

Most a galuskát és a brindzát felváltva tepsibe rétegezzük és 160 fokon, légkeverés mellett összemelegítjük, míg épp elkezd összeolvadni, de nem kell pirítani. 

A tányérra púpozott cuccot megkínáljuk tejföllel és megszórjuk a szalonnapörccel. Nincs más hátra, mint hogy jó étvággyal, meg talán egy korsó söröcskével betoljuk az arcunkba... Egészségünkre!