A mai római parti hekkezést mégiscsak le kellett zárni valami desszerttel annak ellenére, hogy csak egy kis séta után volt már rá kapacitásunk (előtte az evezősben hekkeltünk). Na szóval egy kis séta a kocsi felé ,és máris tömörödött annyit az ebéd, hogy jutott hely egy könnyű, de finomnak ígérkező fagyira a fragolánál.

Már odafelé felfigyeltem néhány apróságra a fragola fagyizó táján, ami nem kötelező eleme a vendéglátásnak, de híven tükrözi a hely szellemiségét. Az első, amit észre vettem a fagyitölcsér mellett, az egy tál víz volt, amit a kutyáknak készítettek ki. Nekem évtizedek óta nincs kutyám, de abban biztos vagyok, hogy a kutyás vendégekszemében ez már eleve behozhatatlan jó pont másokkal szemben. (bal alsó sarok) Az egész olyan kis béke szigete, már-már zen kert érzetem támadt.

Aztán van egy tricikli, amit a felkészületlen szülő gyereke tekerhet, meg a fa tövében van egy helyes dekor. És a túloldalon, a fűben lévő lecsücsülős párnák! Kisgyerekes szülőként ezek mind szemet szúrtak büfék  focivébére hangolt környezetében. Persze minderről nem írnék, ha nem kóstoltuk volna meg a fagyikat.

Drágám eper fagyit evett, ami vizes alapú volt, sztiviával édesítve és tejtermék mentes. Ellenben valódi eperből készült, ami az ízén is kiválóan érződött.

Én két fagylaltot próbáltam. Egyik sem túl ravasz kompozíció, de kellő mértékben elüt az átlagos kínálattól. A csoki és a chili jól illik egymáshoz és nem is mondható ritka párosításnak, de fagylaltban eddig még nem próbáltam csípőset. Kifejezetten finom volt a kombó fagyiban is.

A másik kiszemeltem a mazsolás tokajis fagyi volt. Ebben sem csalatkoztam!

Ahogy a srácok elmondták, egy tégely fagyiban egy üveg tokaji aszúbor van. Az íze félreérthetetlenül utal a tokajira és még az alkohol tartalma is kiérződik. Kritikának talán csak egy dolgot említhetnék, hogy jobban lehetne hűteni a fagyikat. Ezt leszámítva, kifejezetten üdítő élmény volt a fragola fagyizó a napi gasztrot-kalandozás befejezésére.