A korábbi tárhelyen lévő recept meg így néz ki:

Zöldséges pirított tészta (kínai büfé után szabadon)

Szeretem a gyors és egyszerű ételeket. Ilyen ez is. Fél óra alatt megvan az előkészületekkel együtt az egész, és akár nagyon finom is lehet. Megjelenésében emlékeztet a kínai büfék, vagy a thai gyorséttermek pirított tészta nevű ételére, de mivel fogalmam nincs, hogy azok hogyan készülnek, elkészítettem a magam ízlésének leginkább megfelelőt.

Kétszemélyes adaghoz kellett két szép sárgarépa, negyed fej kelkáposzta, egy szál póréhagyma, három-négy gerezd fokhagyma, néhány fej gomba, (nálunk a tegnapi gombapaprikásból megmentett öt fej volt) nagyobb diónyi friss egész gyömbér, chili paprika, só, sötét szója szósz, és olyan fél-háromnegyed zacskó széles metélt. Meg nem árt, ha van kéznél egy wok is, mert abban nagyon egyszerű elkészíteni.

A hozzávalókat, zöldségeket és a gyömbért is, gyufaszálnyi csíkokra vágtam. Ha nagyzolni akarnék, azt mondanám „zsülienre”… A gyömbért zöldséghámozóval vetkőztettem ki a héjából, majd azt is hosszúkás, vékony csíkokra vágtam. Aki idegenkedik attól, hogy egy nagyobb darab gyömbérre harapjon, az le is reszelheti ugyanezt a mennyiséget.

Mielőtt nekilátnék a zöldségeknek, felteszem a vizet a tésztához, amikor forr, sót teszek bele, olajat, és a tésztát. Időnként megkeverve ízlés szerint megfőzöm. Nem mindenhez szeretem az olaszos, úgynevezett al dente tésztát, ehhez például jobb, ha teljesen megfőzzük.

A wokban nagy lángon olajat hevítek, ebbe először a répát kell tenni, pár perc után mehet rá a póré, a zúzott fokhagyma és a gyömbér. Én ekkor szoktam sózni, és hozzáadni a szója olajat, aztán mehet rá a káposzta is. Ilyenkor adom hozzá a zúzott chilit. Elég alaposan kell forgatni, nehogy odakapjon az alja. Ha úgy éreznénk, hogy már leragad, akkor kevés, de tényleg csak pár csepp vízzel fel lehet önteni. Nem az a cél, hogy pépesre főzzük a zöldségeket, hanem hogy az állagukat megtartva, még ress ropogósak legyenek, de ne teljesen nyersek. Amolyan félpuhára kell pirítani őket. Amikor elkészültek a zöldségek, akkor teszem rá a vékony szeletekre vágott gombát. Nem kell sok idő ahhoz, hogy a gomba magába szívja az ízeket, és közben megpárolódjon a többi hozzávaló hőjétől. Ilyenkor kicsit le is veszem a tűzről az edényt, amíg a tésztát leszűröm. Mire végzek a tésztával, a gomba is elkészül.

A leszűrt, lecsepegtetett tésztát hozzákeverem a wok tartalmához. Ismét visszateszem a tűzre, és erős lángon sűrűn kevergetve, alaposan alányúlva, hogy ne kapjon oda, lepirítom a tésztát. A biztonság kedvéért egy falatnyival ellenőrzöm, hogy elég ízes, sós-e. Az biztos, hogy ilyenkor még egy kis szójaszószt öntök rá, hogy szép színe legyen a tésztának, és ez az ízének sem árt.

Ha van otthon koriander levél, de csakis friss, nem szárított, akkor azt már a készítésnél is teszek bele, és a végén is azzal díszítem a tányért.

Ha igazán keletiesre akarom készíteni, akkor tehetnék még bele koriander levelet, fenyérfüvet és kaffir lime levelet. Ezeket ma már nem olyan nehéz beszerezni, de a fenti módon elkészítve is igen ízletes tésztát nyerünk.

Ez az étel ideális akkor is, ha váratlan ebédvendégek érkeznek. Látványosan készíthető, gyors és finom. Kell ennél több ahhoz, hogy vendégeinket elkápráztassuk szakácstudományunkkal?