Annyiféle húsból készítettem már vadast, hogy felsorolni sem tudnám, de tegnap olyat, amit eddig soha. Dagadót vettünk a hentesnél. Minden egyéb tekintetben egy lusta, de finom mártás készült.

Sárgarépát és kicsit kevesebb gyökeret (gyk.: fehér répa) markáns darabokra vagdostam. Nem akartam elaprózni, hogy a hús megpuhulásához szükséges idő alatt nem főljön magától péppé a zöldség. Arra jó lett volna figyelni, hogy a cucc ne legyen pont akkora, mint a lábas, úgy könnyebb lett volna kevergetni és talán a lé egy része sem folyt volna forrás közben a tűzhelyre -mindegy, én pucoltam le...

Mondhatnék mennyiségeket, de érzésre kell, A miheztartás végett jó másfél kg sárga és háromnegyed kg fehér, hozzá 3 nagy fej hagyma. Szóval felvágtam a gyökérféléket, hagymát adtam hozzá zellerszárat, babérlevelet, szemes borsot, sót, végül nyakon öntöttem annyi vízzel, hogy... Annyival kellene, hogy épp ellepje, de picit talán ki is lógott a tartalom a fazékból. Pláne az után, hogy a dagadóból helyes szeleteket vágtam és beletuszkoltam azt is a vega cuccba. Így alakult ki a mikrokozmoszomban a flóra és a fauna (höhö). Kevés ecetet is öntöttem hozz. és egy citrom zöldséghámozóval vágott héját is belepottyantottam.

A dagadót legközelebb lehártyázom, mert evésnél határozottan nem volt kényelmes. Minden más szempontból hozta az elvártat. Az egészet addig főztem, míg a hús meg nem puhult, aztán kivettem a malac alkatrészeit, leöntöttem a levet, a fazekat meg visszatettem a tűzre. Néhány lapos evőkanál lisztet szórtam az egészre és igyekeztem rápirítani. Nem szabad megégetni, de azért piruljon meg a liszt! Ja igen, a citromhéjat és babért a lehetőségekhez képest próbáljuk meg eltávolítani.

Aztán elkezdtem a főzőlével felengedni, hogy le ne ragadjon. Sűrű kevergetések közepette egyszer csak elérkezettnek láttam az időt, hogy a tartalmat botmixerrel lenyomjam. Aztán még egy kis lé, mixelés, lé, mixelés, amig többé kevésbé el nem érjük a kívánt állagot. Ez egy nem híg, nem sűrű mártás. Fogj egy kanalat és dugd a fazékba. Ha az anyag lefolyik, akkor túlhígítottad, ha nagy csomót emelsz ki, akkor túl sűrű. Akkor jó, ha pont bevonja a kanál felületét.

Cukorral, mustárral, ecettel ízesítem, tejföllel állítom be végül az ízt és persze kis só, ha kellene még bele. Az eredeti recept karamellizálja a cukrot, de csináltam már anélkül is elég mocskot a tűzhely körül... Aztán meg amúgy is hamis a vadas, mert a befűszerezett zöldségekkel és a lével egy-két napot pihentetni kellene a húst az egész móka előtt. Erre nekem sem időm, sem kedvem nem volt.

Viszont, amikor a mártás kész, a hús szintén (elvben szalonnával tűzdelve átsütöttük), akkor a szeleteket visszatesszük a mártásba és együtt rotyogtatjuk még egy cseppet.

A menzavadast csőtésztával tolták az arcunkba a konyhás nénik, ami ha levetkőzzük az iskolás borzongásunkat, végül is kézenfekvő választás. Ha ellenben az újabb mosogatnivalóktól nem rettenünk vissza, akkor egy pirított hagymás zsemlegombóccal tegyük az asztalra. A vendégség igazán hálás lesz érte! Azért a tészta legyen készenlétben, már csak a megszokások miatt is "ugyebár"!

PS.: A feltüntetett mennyiség egy közepes létszámú alsó tagozatos osztály egy hetes ellátására elegendő! Húsból adagonként/fejenként egy-két szelettel számoljunk.