Tavaly már próbálkoztunk szaloncukor készítéssel, de az nem vált be. Akkor zseléset csináltunk, de a zselé akárhogy is kihűtöttük, a forró csokiba mártásnál folyton megolvadt, végül a gyorsan el nem fogyók meg is penészesedtek. Egyszóval nem volt sikeres a kísérlet. Viszont maradt egy csomó csomagolóanyag hozzá, így kissé átgondolva, de idén is készül szaloncukor.

Aszalt gyümölcsök, aprított magvak, pelyhek kerülhetnek bele. Ha nem állna össze, akkor gyengéd rábeszélésként még egy pici méz, vagy lekvár is szóba jöhet, de nekünk végül nem kellett.

Apróra vágott aszalt szilva, aszalt sárgabarack és mazsola került a keverőtálba, amihez pirított és aprított mandulát és lenmagpelyhet adtunk. Én aprítottam, drágám alaposan összekeverte és kitalálta, hogy lesznek viszonylag egyformák a szaloncukrok. A jégkockatartót folpackkal bélelte és abba kezdte tömködni a masszát -bevált.

Étcsokit olvasztott gőz felett és egy villára fektetve, egyenként bele mártotta a cukorkákat. lecsepegtette a felesleget, lehúzta a villa alját is, majd sütőlapra tette a kész szaloncukrokat. Éjszakára a hideg kamrában hagytuk, ahol szépen kidermedt, nem lett fehér a külseje.

A csomagolás hagyományosan az én feladatom. Még tavalyról maradt fodrász (melír) fólia, az az arany a külsején. belül pedig selyempapír borítja a cukorkákat. A papír két végét ollóval előre bevagdostam, hogy olyan legyen, mint az igazi. Szerintem szép lett. Ma járt nálunk a redőnyszerelő srác, akit elsőként megkínáltam belőle, ízlett neki!