(Ez nem) Nyugodt vasárnapi pihenés volt... November negyedike van, vasárnap, este fél hat. Ez a bejegyzés csak szenteste után jelenik majd meg a blogban, mert a karácsonyi ajándékot nem akarjuk lelőni előre. Zakuszkát főztünk, ami nem volt egyszerű. Már tegnap megfőztük a babot, és ledaráltuk. Két félét vettünk, de csak az egyik került bele végül. A másikból, szintén másfél kilo, hamis gesztenyepüré készül. Szóval a babot babérlevéllel, sós vízben puhára főztük és ledaráltuk.

Ma felaprítottuk az összes többi hozzávalót és szépen, fajtánként ledaráltuk azt is. A paprika és a paradicsom darálmány egy kifertőtlenített lavórba került, nem volt más. A ledarált hagymát bő olajban elkezdtem párolni, ami jó egy, másfél órát vett igénybe, majd azt is a többihez kevertük a lavórban.

Aztán mivel nincs nagy méretű befőző fazekunk, ezért az összes létező lábosunkat elővettük, ami pontosan három darab. Hála a tervezőnek, úgy sikerült, hogy pont elég lett, de nem is fért volna több a tűzhelyre. Innentől kezdődött a lassú főzőcske, ami nagyjából két óra volt. A lavórban alaposan elkevertük a cuccot, aztán mérleggel elharmadolva osztottuk a fazekakba. 

Folyton keverni kellett, mire úgy a kétharmadára visszasült az egész. Vagy másfél óra telhetett el, amikor a tegnapi babpürét is a fazekakba osztottuk. Természetesen azt is gondosan elharmadolva. nem állítom, hogy ezt a macerát már akár holnap elölről kezdeném, de a végeredmény finom lett.

A fazekakba borsot, sót és babérlevelet tettünk. hosszan, nagyon hosszan kevergettük, végül a bab elég nehezen akart elegyülni a már háromnegyed kész masszával, de az is sikerült. Kétszer egy-egy kiskanál ecetet tettünk a még bab nélküli trutymóhoz. Egyrészt az íze miatt, másrészt azért, hogy a színét jobban tartsa. Persze a sok fehér babtól végül akkor is narancssárga lett, de azért szép így is. Pirospaprikát (fűszerpaprikát) nem akartam bele tenni, bár szívem szerint adtam volna hozzá, de egy receptben sem találtam erre való utalást.

Végül a legmókásabb a kiadagolás volt, mert a szűk szájú befőttes üvegekbe a legkisebb merőkanállal is szinte bűvészmutatvány volt betölteni a kencét. Apropó! Azt csak remélhetem, hogy tényleg kence állagú lesz, ahogy abban is csak bízhatunk, hogy a dunszt és a sistergősen forró olaj a tetején, tényleg megóvja majd a maszlagot karácsonyig. Most a kisszobai ágy tele van a dunszttal... aztán ha minden jól megy, akkor átköltöznek a kamrába egy bő másfél hónapos érésre.

Szerencsére alaposan elszámoltuk a szükséges mennyiséget, így magunknak is maradt egy tisztességes adag a télre. Talán még azoknak is jut belőle, akik egyébként karácsonyi ajándékot nem kapnak, pedig megérdemelnék(?).

Lássuk a mennyiségeket:

• 3 kg kápia paprika
• 1 kg kaliforniai paprika
• 1 kg TV' paprika
• 1,5 kg vörös hagyma
• 1,5 kg fehér száraz bab
• 0,5 kg paradicsom
• 1 l paradicsomlé
• olaj
• só, bors, babérlevél, ecet

Ez 13 ajándék üveg és még ennél is több, ami itthon maradós... Pedig azok a nagyobb üvegek... Hiába, a befőzés tudománya tele van rejtett ismeretekkel, pl az adagolás mestersége! Jövőre jobban számolunk majd!

PS.: Ilyet legközelebb a nyárikonyhánkban csinálunk -ha egyszer lesz olyanunk