A napokban vettem egy adag zsírszalonnát (-vagyis azt hittem), mert fogytán volt a zsírunk és szeretem a tepertőt is. Csakhogy elfelejtettem jobban szemügyre venni még a pultban, hogy mit is veszek. Ez nem annyira zsírszalonna volt, mint inkább a szalonna javától megfosztott bőrke... Csak itthon vettem észre, amikor kinyitottam a nájlon zacskót, de már nem volt mit tenni. Pedig a boltban isten bizony zsírszalonnának tűnt...

Természetesen megpróbáltam kisütni, de valószínűleg túl sokáig volt rajta a fedő, mert valami szarpuha dolog képződött belőle. Aztán sütöttem fedő nélkül, de leragadós volt, és nem is sült ki teljesen, mert nem akartam odaégetni. Végül leszűrtem, azaz először a műanyag szűrőt elégettem a forró zsírral, aztán a kis fém szűrőn át öntöttem ki a zsírt.

A tepertőnek csak nagy jóindulattal nevezhető végeredményt meg igyekeztem lepréselni a tésztaszűrőn, hogy a maradék zsírt kinyerjem belőle. A művelet során képződött amorf dolog kellően gusztustalanul nézett ki ahhoz, hogy kedvet kapjak és befaljam. Plusz nagyon zsíros volt. Kidobni viszont nem szeretem a valamire jó alapanyagokat.

Mert ez a "töremora" tepertő ebben a formában ugyan nem kívánatos, de nem reménytelen a helyzete. Legyen belőle tepertőkrém, arra pont jó lesz. Ledaráltam, a halott sápadt színét kis pirospaprikával javítottam fel, borsoztam, sóztam, kevés köménnyel gazdagítottam, gondolatnyi mustárral ízesítettem, a hagymát meglehetősen apróra vágva tettem bele és a legvégén három, keményre főtt, majd lereszelt tojással húztam fel az állagát. A végeredmény kifejezetten alkalmassá vált a jóízű fogyasztásra.

Kenyérre kenve, paprikával, paradicsommal körítve kiváló reggeli, t(a)ízórai és könnyűnek nem mondható vacsora lehet. Jó étvágyat!