Gyros -a megunhatatlan!

Egyszerűen megunhatatlan, lepénnyel vagy sült krumplival, salátával és öntettel. És mindig olyan, amilyenre épp szeretném. Már csak azért is, mert a fűszert magam őrlöm -ahogy esik úgy puffan alapon, de mindig az orromra hallgatok. Ma kicsivel több koriander és csili ment bele.

(koriander mag, mustár mag, római kömény, szemes bors, kurkuma, fahéj, csili)

1.) Először is megpucolom a krumplit, hasábra vágom, fűszerezem ízlés szerint és mehet a sütőbe egy órára. 2.) Aztán elkészítem a fűszert, felvágom a húst, befűszerezem és beteszem pihenni a hűtőbe. 3.) felvágom a salátának valót, bekeverem az öntetet. 4.) fél óra elteltével kisütöm a húst 5.) eddigre kész a krumpli, tálalom.

Részletek: A combból két ujjnyi széles, egy ujjnyi vastag csíkokat vágok, amikből aztán a rövid oldalukon nagyon vékony lapkákat szeletelek. A megőrölt fűszert, olajat, sót és citromlevet adok hozzá, összekeverem és fél órát pihentetem a hűtőben. 

Felaprítom a salátába kerülőket, vagy készítek egy tzatzikit. Utóbbit úgy, hogy nagy lyukún lereszelem az uborkát, kicsit megsózom és hagyom állni, hogy aztán kinyomhassam belőle a levét. Tejfölt adok hozzá, fokhagymát reszelek bele és összekeverem.

Ma jégsalátát, jégcsapretket, kínai kelt aprítottam, öntetnek pedig mentás-csípős joghurt került rá. Egy pohár joghurtba két nagy csipet borsmenta, és egy mokkáskanálnyi erőspista. Ha kell, pici vízzel hígítom. 

A krumpli már majdnem kész, el lehet kezdeni a húst sütni. felforrósítom a serpenyőt és kis adagokban jó kérgesre sütöm a szeletkéket. Fontos, hogy szét legyen terítve, ne álljon egymás hegyén hátán, mert akkor nem pirul, csak párolódik a saját levében. 

Alul a saláta, rajta a hús, azon az öntet, mellette pedig a krumpli. isteni!

Vajkaramella, isteni desszert!

Ebből egy kockával oda-vissza kétszer meg lehet mászni a Csomolungmát, annyi kalória van benne...

A neten talált vajkaramella receptnek is eljött az ideje. Negyed kiló cukor, fél liter tej, négy deka vaj. Én minden édesbe teszek egy csipet sót, ezt még a nagymamámtól tanultam. 

Lábasba teszem a cukrot, a tejet és lassú tűzön felforralom, majd innentől folyamatos keverés mellett elpárologtatom a tejet. Addig kell imádkozni felette, amíg elkezd nyúlós masszává összeállni. Ha már látszik a keverésnél a lábos, akkor célegyenesben vagyunk. teljesen leveszem a tüzet és belekeverem a vajat.

Ha jól csináltuk, akkor a nyúlós tejkaramella massza omlós vajkaramellává szilárdul. A vajkaramella gyakorlatilag egy brutál besűrített tej. Na ezzel a brutál besűrítéssel el is ment a fél délután. Már épp készültem feladni az egész műsort, amikor elkezdett végre sűrűsödni. Kicsit felvettem a lángot, hogy jobban párologjon a tej, de közben végig őrült mód kevertem egy mártáskeverővel.

Végül mégis besűrűsödött, visszavettem a hőt és belekevertem a vajat. Elsőre úgy tűnt, hogy kevés a négy deka, aztán meg nem akarta felvenni, de végül sikerül jól eloszlatnom. Most egy szilikon lapon pihen, aztán szépen felvágom, ha majd kihült.

"Fél óra is eltelt tán, a konyhában várok rám"... Kihűlt, felvágtam, megkóstoltuk és...

Ne rohanjunk, ahogy levettem a placsnit a szilikonlapról, észrevettem a krowka aljába szilárdult feliratot. :)

Szóval felvágtam, megkóstoltuk és az állaga, íze is nagyon jó! Cseppet sem bonyolult, de időigényes és végig keverni kell, hogy oda ne kapjon.