Van aki nem szereti? Olyannal már találkoztam, hogy nem merte elkészíteni, de hogy valaki ne szeresse? Ennél egyszerűbb édes/sós tésztát nem ismerek.

Gyakorlatiasan így: bekever, pihentet, kisüt, betölt, megesz. Kész!

A recept: [12 db palacsintához] 20 dkg liszt, 3dl tej, 2dl szóda, 1 tojás, csipet só, ½dl olaj. Szóda helyett lehet vizet és egy csipet szódabikarbónát használni. 

Kicsit bővebb lére eresztve meg alant, de ez átugorható a végén lévő receptig :)

Keverőtálba teszem, előbb a szárazakat összekeverem, aztán a nedvesek, végül a tojás. Gyorsan összedolgozom és fél órát pihentetem.

Ha sütés előtt túl sűrűnek érezném, hígítok rajta egy picit. Én sem szerettem régen ha azt mondták, hogy látszik rajta, de az első palacsintánál úgy is kiderül az igazság. Ha a massza nem akar szépen körbefolyni, aztán fordításnál túl nehéznek tűnik, akkor hígítani kell.

Palacsinta serpenyőt melegítek a tűzhelyen, közben pikszisbe kicsi olajat töltök, papírtörlővel ebből kenegetem majd a serpenyőt az egyes darabok közt. Nem kell tocsogósra, csak finoman áthúzni a sütőfelületen. Van egy kis fehér, zománcos merőkanalunk, pont palacsintányi (cca ¾dl) űrtartalmú. Azzal csorgatom a tésztát.

A jól felhevített serpenyőt vékonyan kikenem olajjal, egy merőkanálnyi masszát körbefolyatok benne és kisütöm. Anyu annak idején kétféle palacsintát készített. Voltak a szépek, meg a "humbecsúfak". Azokat gyorsan, azon melegében megettük.

A palacsinta szélét késsel kicsit megemelem, majd amikor már alá tudok nyúlni, akkor egy fa spatulával meglazítom és a serpenyőt csuklóból rázogatva megmozgatom a tésztát, végül feldobva megfordítom. A feldobás nem egy nagy mutatvány, csak gyakorolni kell. Ha leragadósnak, nehéznek érzem, vagy szakadósnak találom akkor a spatulával nyúlok a közepe alá, és azzal veszem fel a fordításhoz. Másik oldaláról már csak éppen megmelengetem és kiborítom egy tányérra.

A töltés pedig már csak a fantázia dolga. Lehet édesen, sósan, hússal, zöldséggel, sajttal és tejföllel, túróval, sodóval, mártással, gesztenyepüré és tejszínhabbal, vagy ami csak eszünkbe jut. Hajtogathatjuk, tekerhetjük, egymásra pakolva és mártással nyakon öntve, majd behűtve vagy sütőben sütve tortát készíthetünk belőle. 

Itt az egyik korábbi receptem: (itt is olvasható)

Barackos-szilvás palacsinta diókrémben

Hozzávalók:

• 8-10 palacsinta
• kb. 20 dkg darált dió
• kb. 3 dl sárgabaracklekvár
• néhány szem szilvabefőtt
• 3-4 evőkanál liszt
• 3 tojás sárgája
• kb. 1 liter tej
• cukor ízlés szerint (kb. 8-10 dkg)
• 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A palacsintákat a következőképp töltöm meg: 1-1 evőkanál lekvárral megkenem, dióval meghintem, közepére egy sorban negyedbe vágott szilvákat helyezek, majd felgöngyölöm. A tekercseket harmadába vagy negyedébe vágom, és kibélelek vele egy jénait. Ha van rá mód, érdemes a palacsintadarabokat állítva helyezni a tálba, de fektetve is jó. 

A diókrémhez a maradék diót beleöntöm a tejbe, hozzáadom a tojássárgát, a cukrot, a vaníliás cukrot és a lisztet. Gőz felett elkezdem melegíteni. Folyamatosan keverni kell, nehogy kicsapódjon a tojás. Ha elkezdett besűrűsödni, ráöntöm a palacsintákra. Hűtőbe teszem pár órára, hogy jól rádermedjen a a cucc. Ha elég kemény a krém, és elég bátrak vagyunk, kiboríthatjuk tálra. (Csak akkor tegyük, ha biztosan elfogy az egész.)

Megjegyzés:

A töltelék és a krém hozzávalói tetszés szerint változtathatóak. (vagy csináld pudinggal, az egyszerűbb)