Vannak napok, amikor arra kelsz, hogy valami jó vastagot akarsz főzni? Amikor egyszerűen kell valami színes, szagos, erőteljes, vastagon magyaros étel a szervezetemnek. A tegnap hajnali ködön átderengő napfelkelte legalább is ezt hozta ki belőlem.

Szemerkél az eső, de a kedvem víg és a konyhában is kiváló pörkölt készülhet! Akkor lássuk a színes, szélesvásznú beszámolót! Szeretek előre dolgozni és mindent felaprítva odakészíteni, hogy aztán már csak azzal foglalkozzak, amivel kell -az étellel. Hagyma, szalonna, fokhagyma, egy hegyes erős paprika, és egy paradicsom apróra vágva, hús felkockázva, kezdjünk bele!

Szeretem jól felforrósítani a lábost, hogy a szalonna egyből sokkot kapjon és elkezdje ontani magából a füstös zsírt. Jelen esetben egy jókora darab füstölt mangalica szalonnát olvasztok ki, és bár a konyhában teszünk-veszünk, csak sikerül egy kis szabadtűzi feelinget a pörköltbe csempészni. Addig melengetem a szalonnát, amig az összes zsírt ki nem izzadja magából. Az külön jó, ha közben némelyik darab kicsit megpörkölődik, ez plusz ízt ad majd. Meg hát mégis csak pörkölt készül!

Mielőtt a szalonna elkezdene megégni, ráborítom a finomra vágott hagymát, és erős lángon lepirítom. Azért vágom apróra, mert így egységesebb lesz a végén a szaft. Kevés köményt szórtam bele, hogy kipattoghasson, de a fűszerezés még odébb van kicsit.

Most jön a "Zefir féle titkos adalék". Mivel marhát főzünk, ezért nem bajlódok azzal, hogy a hagymát többször felöntve, visszasütve sűrű szaft alapot készítsek, de egy kis fokhagyma, paprika és paradicsom kell bele. Ezeket is apróra vágtam, most pedig lepirítom. 

Amikor visszasült zsírjára, ráteszem a felkockázott húst és igyekszem alaposan megpirongatni. Szeretem, ha egy kicsit oda is kap -leégetni persze nem kell, de az kívánatos, hogy minden kocka minden oldalát "hősokk" érje. Ezzel magába zárja a zamatos nedveket és a végére nem egy szálaira szétfőtt, száraz valami lesz, hanem puha, omlós, szaftos hús.

Kész vagyunk a lepirítással, jöhet a fűszerpaprika! Azt szeretem, ha bőven kerül az ételbe, színt is, ízt is ad a pörköltnek. Sokan túlzottan óvatosak a pirospaprikával. Hogy kiadja ízének minden rejtett árnyalatát, egy picit meg kell kapatni, de azért én is vigyázok, hogy ne égjen meg. A húst kellemesen bevonja a szaft alap és a zsír, így jól felveszi a paprika őrleményt. Serényen kevergetem, míg úgy nem látom, hogy ideje felönteni.

Csak annyi vízet teszek a fazékba, hogy épp ellepje a húst, nem akarom megfojtani. Inkább rálesek negyed óránként, mint hogy túl bő lére eresszem az ételt. Felöntés után a szép piros szín kicsit elmegy, de visszakapjuk, ahogy elpárolog a főzés alatt a lé. Most fűszerezem (kömény, bors), sózom, elkeverem, lefedem és az első fél órában rá sem nézek. A fazék alatt legyen alacsony a láng, meg kell neki adni a szükséges időt.

A marha korától függően akár fél napig is főhet a pörkölt, de esetünkben a lábszár korábbi viselője ugyan nem volt épp bornyú, már biztosan nem sírt az anyja után, de vénnek semmiképp nem mondanám. Másfél óra alatt nagyjából félkészre főtt. Ilyenkor kóstolom, ellenőrzöm a sót, fűszereket, pótlom, ha valamit hiányolok és hagyom tovább puttyogni a fedő alatt. Mivel nem árasztottam el már az elején, arra azért most már odafigyelek, hogy le ne égjen, mert elpárolgott volna a leve, de azt mindenképp el akarom kerülni, hogy valami vízes löttyben ázzon a hús.

Jöjjenek a képek sorban...

Tálalás? Nokedli! Mi más? Kovi ubi, almapaprika, savanyú dinnye, bármi de savanyúság nélkül nem is pörkölt a pörkölt.

Jó étvágyat!