Hamuban sült pogácsa? Végül is bőven meg lehetne sütni tűzben hevített kőlapon, vagy kemencében, esetleg egy grillpartin a rácson, akkor a füst még egy kis bukét ad a kenyerünknek. Valami tévéműsorban látta ezt a receptet a kedves, és mivel pofon egyszerű, plusz ripsz-ropsz megvan, fel is jegyezte.

• 40 dkg liszt
• 1 nagy csipet só
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 dl joghurt  / 1,5 dl aludttej
• 2 dl tej  /  1,5 dl víz + friss rozmaring
• kevés vaj és liszt a sütéshez  / zsír és liszt

A tésztát lágyra gyúrjuk, olyan három centis, kerek lepényt formázunk belőle, majd cikkekre vágjuk (mondjuk hat felé). Az előmelegített serpenyőben vajat olvasztunk, elkenjük, liszttel meghintjük, a cikkeket sorban bele tesszük és közepes lángon, mindkét oldalát öt-öt percig sütjük. Nézegetni nem kell, ha füstölne, akkor túl meleg volt a serpenyő...

Az eredeti receptet aztán ízlésünk szerint lehet turbózni, vagy variálni (a felsorolásban pirossal a mi variációnk). Mivel nem volt itthon joghurt és tej, ezért vízzel és aludttejjel készült, és a tésztába került még egy kis frissen vágott rozmaring ágvég. Meg a serpenyőben sem vaj olvadt, hanem házi zsír. Pompás lett az illata, és ahhoz képest, hogy 20 perccel előtte még semmi vacsira való nem volt itthon, pazar lakoma lett belőle.

Vajjal és zakuszkával fogyasztottuk, és nem csak azért ízlett, mert egész nap nem ettem mást, hanem tényleg nagyon finom lett!

Jó étvágyat!

Az utóélete: mivel nem fogyott el mind, ezért konyharuhába csomagoltam, holnap pedig magunkkal visszük a visegrádi palotajátékokra tervezett bringatúránkra. A lecsó mellé kiváló társ lesz, amit délután főztem, de azért nem fogyott el, mert nem volt itthon péktermék :) Ez viszont egy másik történet :)