A sört tekintve elmondható, hogy szeretem kipróbálni az újdonságokat, és alapvetően mindenevő, pardon -ivó vagyok. A majálisos hosszú hétvégén kipróbáltam egy gyártó két sörkülönlegességnek nevezett, kézműves sörét: a döbrögi feketét és a meggyes sört.

Kezdjük azzal, hogy eleve nem sokat várok egy műanyag flakonos sörtől, ennek ellenére néha elcsábulok, mint most is. A meggyes első blikkre egy "színtelen, szagtalan", kis fajsúlyú lé, némi gumibogyószörppel dúsítva, amitől a meghatározó hányás íz némi gejl édességet nyert. Nem is reméltem többet tőle, de az meglepett, hogy a feketének mondott palack tartalma mennyire "légiesre" és semmitmondóra sikeredett.

Nem hiszem, hogy túlhűtöttem a leveket, de egyiknek sem volt habnak nevezhető képlete. Talán kissé fel kellett volna ráznom a flakonokat, mielőtt korsóba folyattam volna a tartalmat? Egy biztos, nálam nem lesz gyakori vendég egyik kereskedelmi folyadék sem...