A történet úgy kezdődött, hogy elkezdődött a galamb szezon. A feleségem vadász cimborája hozott nekünk frissen lőtt galambot, amivel kezdenünk kellett valamit. Egy finomnak ígérkező raguval nyitottunk. Vagyis a medvefarm meglátogatásával, de onnan nincs kép, csak ezek a helyes süldő mangalicák a cocával... Ellenben ma nem malackodunk!

Szóval a madarakat már felpucoltuk, csak elő kellett venni a hűtőből. Egy fontos apróságról nem találtam sehol kellő információt. Hogyan szedjük ki a böszönapró sörétet a madarakból? Erre vonatkozó tudásátt ne tartsa vissza az, aki rendelkezik vele! Csipesszel, de nem túl nagy sikerrel próbálta a feleségem ...

Szóval a ragu: Hat mikrocsirkét (tényleg úgy néznek ki a megpucolt galambok) kettévágtam, sóval, borssal, szercsendióval befűszerezve hagytam kicsit állni őket, és amíg összebarátkoztak a fűszerrel, én kipróbáltam az open air technológiát. 1) nyiss, 2) fordíts, 3) lyukassz. Hááááát....

Nem lyukadt, de a fele fedele leszakadt, aminek az eredményeként a tartalom egy része rajtam kötött ki fogyasztás közben...

A nehézségek ellenére a ragunak is haladni kell, ezért megpucoltam és gorombára vágtam a zöldségeket. Egy serpenyőben pedig a cigánypecsenyéhez készült kakastaréj megmaradt zsírját forraltam, amiben előbb a felezett gerléket, majd a hagymát, répát és gyökeret lepirítani készültem. De előbb újabb kísérletet kellett tenni a vadonatúj módszerrel a sörös dobozokon...

Ezúttal a fület letörtem, és a lyukasztósat a bicskám nyelének végével nyomtam be. Javult az élmény, de még nem az igazi! Viszont ez nem ok arra, hogy a készülőfélben lévő és finomnak ígérkező ragut abbahagyjam. A madarakat minden oldalukról megpirítottam, majd a fazékba tettem, aztán a maradék zsírban a hagyma és zöldségek következtek. Végül ez is rákerült a várakozó madarakra, aztán az egészet felöntöttem annyi vízzel, hogy épp csak ellepje. Bele nagy csipet só, a fazék alatt pedig akkora tűz, hogy gyöngyözve forrjon.

Elérkezett az ideje, hogy az open air kísérletet is tökéletesítsem a harmadik (és egyben a héten az utolsó) doboz seritallal. Most előbb nyomtam be a lyukasztósat, aztán nyitottam a füllel. Így jó! Mondjuk kellet hozzá egy kézbe illő bicska (vagy valami), de megérte a kitartást! 

Mire elfogyott a sör, ideje volt belekukkantani a fazékba is. Én nem értek a galambhoz, de ezek vagy ősöreg aggastyánok voltak, vagy baromira túlfőztük őket. Mindenesetre, ha már így alakult, akkor hagytuk még egy fertály órát rotyogni, hátha javul a helyzet. Nem sokat változott.

Isteni az illata, a lének is jó az íze, mehet bele a gomba és a borsó, azzal még egy fél óra főzés, aztán egy fél citrom leve, tejfölbe liszt, a fazékban a sűrűjét félrehúz, levet lisztes tejföllel besűrít, szaporán keverget, kóstol, után sóz, petrezselyemmel lezár, gázt elzár, és kész. Nálunk rizs készült hozzá. Az íze pompás, de a galamb éppen nem lett porhanyós. Viszont az ízlelőbimbók mellett az állkapcsot is megdolgoztatja! :)