A vadas... Nincs olyan évszak, amiben ne tudnék elképzelni egy tányér finom vadast. Ahány ház annyi szokás, nálunk valahogy így:

Húst lepirítom, majd a zsírjában megdinsztelem a hagymát és fokhagymát. Hozzá adom a felkarikázott répát és gyökeret, a húst, felöntöm, sóval, borssal, babérlevéllel és egy citrom héjával felteszem főni. Annyi vízzel öntöm fel, hogy teljesen ellepje.

Lassú tűzön főzöm, míg meg nem puhul a hús. Ekkor leöntöm a levét egy tálba, véletlen sem öntöm ki, szükség lesz rá! A leszűrt maradékból kiveszem a húst, citrom héját és a babért. A zöldséget vissza teszem immár eről tűzre és liszttel meghintve pirítom egy kicsit.

Mielőtt megégne, felöntöm a saját levéből annyival, amennyit elégnek gondolok, hogy turmixolás után megfelelő (sűrű mártás) legyen az állaga. 

Mielőtt nekiesnék a botmixerrel, bele teszem az előre elkészített karamellt, amit szintén a leöntött lével hígítottam fel.

Jöhet a pépesítés, aztán egy kis mustár, tejföl, só és citrom leve. Megint csak azt tudom mondani, hogy ahány ház, annyi ízvilág... Mindenből annyit adj hozzá, hogy kellemes legyen a végeredmény. Húst visszateszem és még egyet rottyantok rajta.

Apropó, én nem szoktam borral készíteni, de lehet úgy is. A bort én újabb ízként használnám, a legutolsó felfőzés előtt. Így az alkoholtartalmát még épp ki tudom főzni belőle, de a bor karaktere már megjelenik az ételben. 

Jó étvágyat!