Egyszer volt, hol nem volt...

Jó, hát az nem úgy van, hogy minden hibátlanul összejön elsőre. Máskor meg a tutiba is beüt a mennykő. Így volt a karácsonyi kacsasültünkkel is. Reggel a gyerek, aztán a készülődés anyuékhoz, onnan haza, és már sürgősen neki kellene állni az ünnepi vacsorának, ha enni akarunk.

Idea: kacsasült, mellette sült zöldségekből készített krumplis pürével tálalva.

A kacsa feldarabolva érkezett anyóséktól.Aprólékát félretettük, a javát megsütjük. Hiba: a gáztepsibe tettük. Répát, gyökeret, almát, hagymát és fokhagymát tettem két oldalra, középre a besózott, borsozott kacsát. Hiba: le kellett volna fedni.

Ha legközelebb készül, akkor egy kisebb alapterületű, mélyebb tepsibe rétegezve teszem majd: gyökér, sárgarépa, hagyma, fokhagyma, alma kacsa, sorrendben. A kacsát bőrével felfelé. Vízzel, vagy kevés alaplével aláöntve, fóliával lefedve, másfél órát sütöm, majd fél órára takarás nélkül, hogy a hús külseje megpirulhasson.

Míg a hús készre pirul, elkészülhet a köret. A hús mellől kivett zöldséget az időközben megfőtt burgonyával együtt lepasszírozzuk.

Karácsonykor persze (mikor máskor) az egész úgy nézett ki, hogy gyorsan elővettük a kacsa aprólékot, hogy egy gyors pörit rottyintsunk belőle, mentve a menthetőt... A zöldségek ránézésre úgy kiszáradtak, mintha taplóvá váltak volna, a kacsa meg elsőre úgy nézett ki, hogy kalapáccsal kell leverni a húst a csontról.

Végül nem lett ennyire tragikus, de legközelebb nem árt majd egy kicsit összeszedettebben nekilátni az ünnepi menünek.