Ez valami erkölcstelenül jó! Még hogy böjti étel?

A wiki szerint a dödölle a magyar konyha egyik tájjellegű étele. Elkészítése nagyon egyszerű, finom, és nem utolsósorban elég laktató. Régen a szegények eledeleként tartották számon, mert mindennapos volt a fogyasztása. Pénzbe nem került, hiszen a hozzávalót megtermelték a kertben. Magyarország egész területén ismeretes a dödölle, csak épp máshogy nevezik, vagy kissé másképp készítik el.

Kell hozzá krumpli, liszt, só, zsiradék, hagyma, tejföl meg egy kazánkovács. Utóbbi nélkül hozzá se fogj az elkészítéséhez!

Minálunk most úgy lett, hogy egy tisztességes adag krumplit megpucoltunk, felkockázva megfőztük, levében összetörtük, a tűzön hagyva (rétes) liszttel eldolgoztuk és még egy kicsi lisztet tettünk hozzá, és amikor már felemelte az edényt, akkor megint, a kezünk leszakadt, de még mindig kellett volna bele egy kevés. Itt jön a képbe a favágó vagy kazánkovács ismerősünk. Így sem lett rossz, de kicsit lágy maradt a végére, viszont az íze az egyszerűen mindent visz!

Fontos, hogy amig a tésztát kidolgozzuk, hagyjuk melegedni, ettől dagad meg benne a liszt, ez adja meg a tömörségét végül. Mondják a receptek, hogy nem jó, ha túl sok benne a liszt, de el nem tudom képzelni mennyi lenne bele a sok. tehát kidolgozzuk, míg a kezünk bírja, meg még egy kicsit, aztán az egészet kiöntöttük egy tálra és megvártuk, hogy kihűljön. A receptek egy része külön felhívja erre a momentumra a figyelmet, hát hagytuk hűlni -addig elkészült egy zöldfűszeres szappan, de erről itt írok bővebben.

Kész a szappan, kihült a tészta is, mi meg már kóválygunk az éhségtől. Elkezdtük kibombócolni, aztán egyszerűsítette a drágám, kanállal szaggatta. Bevált, fene a gombócozást!

Elvileg az egészet hagymás zsírban kellene kisütni, de nem volt akkora serpenyőnk, amibe belefért volna két adag dödölle, meg a hagyma, ezért előbb a hagymát lepirítottuk külön.

A dödöllét pedig másik serpenyőben (zsírban -nem ám olaj!) sütöttük meg. Néha megrázogattuk, aztán megfordítottuk, hogy mindkét oldala szépen lepirulhasson.

Ezen a ponton már biztos volt, hogy ez sajnos erkölcstelenül finom és nagyon kínálja is magát, nem is szólva a terjengő illatokról. Hogy is hallottam Heston Blumenthal egyik lakomavendégétől? Orgazmikus...

A tálalással sem kell sokat bíbelődni. Tetszőleges kupac dödölle, rá a lepirított hagyma és/vagy pirított savanyú káposzta oszt csókolom!

Kalória annyi van benne, hogy egy tányérral elzakatol az ember napestig az eke mögött és hiányérzete sem támad. talán csak néhány óra elteltével jön elő a gondolat, hogy azért valami desszert jó lenne, de valójában ráér estig, bármit is tolnánk még utána.