Szélkakas - Gödöllő
Az év első hétvégéjét azzal akartuk megkoronázni, hogy a mozi után elmentünk étterembe. Ezúttal a gödöllői szélkakast választottuk.
Kezdésnek bekukucskáltam az ablakon: a hely majdnem üres, legalább a mozi után kicsit ki tudjuk szellőztetni hallójáratainkat. Elhelyezkedtünk, a felszolgáló máris jött, udvarias. Borok nincsenek az étlapon, de a pincér ajánl egy Juhászféle cabernet savognont -jó választás lenne, ha látnám az árát -így inkább nem kérek, van barna krusovice.
Kedves teát és egy csirkebecsinált levest kért, én a kakasleves fazékban nevűt, főételnek pedig hagymás rostélyost.
A becsinált leves mondjuk olyan, amilyenre számítani lehetett, de az enyém úgy volt kakasból, ahogy a kedves csirkelevese. Csirkemellnek elmegy, de csalódás -a levesre egyébként nem érdemes több szót vesztegetni.
Kedves kapacitása nem terjedt ki a főételre, de jól el volt a csupor ragulevessel, míg én a hagymás rostélyossal bajlódtam. Valahogy úgy van mostanában, hogy vagy beletrafálok, vagy nem tudom, de a fő fogás nagy melléfogás volt megint. Ráadásul úgy, hogy akár jó is lehetett volna, ha...
A kupac alatt elsőre fel sem tűnik, hogy ott rejtőzik a szelet rostélyos. De most ott tartunk, hogy jó is lehetett volna, ha: Mondjuk ha a küllemre ínycsiklandó hagymatömeg nem lett volna teljesen hideg, vagy ha a steakburgonya nem lehangolóan langyos, de a leghervasztóbb a bujdosó hús volt. A saláta gyengesége akkor lett volna csak zavaró, ha egyébként minden más rendben van, de így sajnos még a bolti ezersziget öntet is belesimult az összképbe.
A rostélyosba egyébként majdnem belecsorbult a villa, úgy kellett visszahajtogatni az ágait. Minden falattal meg kellett küzdenem. Elvágni sem volt egyszerű, de az állkapcsomat is erősen igénybe vette a feladat. Sajnálom, mert egyébként jól volt ízesítve, de ilyen cipőtalpra sült húsokat legutóbb húsz éve, egy gimis osztálytalálkozón láttam.
Végül egy sört kértem, kedves egy somlóit. Mit mondjak? Flakonos tejszínhab... már akkor kezdett összeesni, mikor kihozták. A sörben nem csalódtam, de úgy szeretnék végre olyat posztolni egy étteremről, hogy csudaszuper volt, ide bármikor visszamennénk!
Utóirat: talán akkor kellett volna visszafordulni, amikor megláttuk a székek ülőkéjén a huzatot...